Azt a treambulumát!

Hideg verejtékben fürödve ébredtem. Egész éjjel hánykolódva aludtam. Az esti híradókban ugyanis azt hallottam, Orbán Viktor mondta, hogy, nincs még a készülő új alkotmánynak preambuluma. Szentséges Szűz! Mi lesz most? Ugyanis, ha lenne, akkor azt lógatták volna ki a közintézményekben, a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata helyett. De hát nincs nekije. Mármint preambuluma, sajnálkozott a Bölcs Vezér.


- No, de sebaj! Tavaszra lesz! – nyugtatott meg minden, a preambulum hiánya miatt pánikrohamot kapott aggódót, a Nemzet Vezetője. Micsoda szerencse! Akkorra tehát már lógni fog! Mármint a preambulum.

Igaz, hogy királyi vérű eleink, – a mi Vezérünk pedig hajaz rá, hogy leszármazottai is azok lehessenek – valamint egyházi méltóságaink, latinul beszéltek anno, de talán nem lett volna szentségtörés, ha Orbán magyarul szánakozik. Akkor népünk egyszerű – nem latinos műveltségű – kevésbé iskolázott tagjai is megértették volna, hogy miről beszél. Hogy már csak néhány hónapig kell a gusztusos kivitelű, színes, méltó helyre akasztott tacepaókat, nemzetünk együttműködésének szigorú szabályait rögzítő nyilatkozatot olvasgatniuk. Ám ez sem lesz elvesztegetett idő. Okul, tanul a nép. Legalább is, az olvasni tudók. Megtanulják, hogy mi is az a preambulum.

Tehát rövidesen az új – nem a sztálinista, az orbánista – alkotmány preambuluma függ majd a nyilatkozatok helyén mindenütt, ahol a nép jár, ügyet intéz, s dolgozik. Úgy kell a "népnek", úgyis mindig arra hivatkoznak, hogy az választók grandiózus felhatalmazása miatt cselekszik mindezt.

Később az egész alkotmányt kifüggeszthetik majd! Festésre, tapétázásra nem kell majd költeni a közintézményekben. Karcsúsodik az állam! Ahogy most mennek a gazdasági ügyek, addigra a nép is valószínűleg.

Elképzeltem Mari nénit, valamelyik elsodort faluban, amint az árvíztől elöntött kertjében, összedőlt házának romjai mellett, nem törődve egy élet munkájának pusztulásával, s a beígért, de addig meg nem érkezett állami- és önkormányzati segítséggel sem, fittyet hányva az útközben eltűnt adományokra is, azon siránkozik, hogy nincs preambulum.
Ezen agyalnak az indoklás nélkül elzavart közszolgák, a leváltott szakemberek, miközben pártkatona utódaik hümmögve csóválják fejüket a preambulum hiánya miatt. Emiatt aggódnak a nép egyszerű alattvalói, kiket már egy kisebb súlyú szabálysértés miatt is az elzárás fenyeget, no, meg a pártatlan sajtómunkások is, kik éppen a leendő cenzorokat várhatják szerkesztőségeikben. Ugyanígy tesznek a rövidesen meghurcolandók, kik a parlamenti kétharmadnak nem tetszően cselekedtek a múltban. Bizonyára a minimálbérből jövőre már adózóknak is a legfőbb gondja, hogy nincs még az új alkotmánynak preambuluma. Megnyugodhatnak. Rövidesen lesz. Ahogyan új alkotmánya is lészen hamarosan az országnak.

Emiatt viszont már idegeskedhet mindenki.
Szinte látom, ahogy Orbán felcsúti házában összesereglenek a jogtudós komisszárok. Mert, hogy gazdájuk alkotmányozási kényszerben szenved, s jól tudja, ki új alkotmányt ad egy hazának, az örökre beírja magát annak történelmébe. A helyzet azonban az, hogy ő sajnos már beírta magát a magyar históriába. Egyelőre még nem jóvátehetetlenül.

Addig nincs nagy baj, amíg csak a preambulumot, magyarul a bevezetőt, illetve az előszót alkottatja meg. Tényleg jó lesz festék, meg tapéta helyett.

Gyurcsányt megszelidítették?

Paprikás hangulatú blogokat ír manapság Gyurcsány Ferenc. Kimerülhet-e ebben politikai munkássága? Biztos, hogy nem. Partvonalra szorították-e, elsősorban, politikai ellenségei, s pártbeli ellenfelei? Biztos, hogy igen. Van-e onnan visszatérés? Egyáltalán vissza akar-e térni? Baloldalizmus és gyurcsányizmus. Létező fogalmak? Milyen a kapcsolatuk a választókkal?

NAMÁRMOST

A mai baloldal olyan képlékeny és ellentmondásos, annyi erkölcsi hullát termelt ki az önérdek húsz esztendő alatt, hogy kétes dicsőség az élükre állni. Különben is, Gyurcsányt nem olyan anyagból gyúrták, hogy válogatás nélkül maga mögé enged bárkit. Megtanulhatta a leckét. Bízott a mögötte felsorakozókban. Csakhogy a politikában is érvényes a dominó elv. Eldől egy, s dönti a többit. Hát, ha még több dől! Akkor mennyien kerülnek a padlóra? Valamennyien. Utoljára dőlt az első. A Gyurcsány. Ne legyenek illúzióink. Amikor ő is eldőlt, már nem maradt állva senki.
A padlóra került az egész kormányzó politikai elit, a pártvezetés, alsó és felső szinten egyaránt. Úgy, fekve, alulnézetből fel-felnyúlva még próbálták folytatni a játékot. Támogatva egymást, nem figyelve, ki mennyire lett sáros a földre kerülve, s mennyire volt az annak előtte. Voltak jó szándékú próbálkozások. A szakértői kormány emberei – bár nem MSZP-s alakulat, de baloldali mindegyikük – állva maradtak annak előtte, amikor a sor dőlni kezdett. Utána, pedig csodálatos módon, mintha betonba ágyazódtak volna. Stabilak voltak, és stabilitás hagytak maguk után. Úgy tettek, mint az igazi, nagy sportemberek. Már régen köröket vertek rájuk az ellenfelek. Megtehették volna, hogy leállnak, s nem futnak be a célba. Ám ők, egyéni csúcsot javítottak. A dobogó legfelső foka, pedig azoknak jutott, akik könyökölve, kijelölt pályákat elhagyva, tumultózus jelenetek után, szabálytalanul versenyezve, de elsőnek szakították át a célszalagot. A verseny közben, pedig egyfolytában mutogattak a nézőknek, hogy a másik faultol, könyököl, tipor, lökdösődik. Addig színészkedtek, amíg a szurkolók el is hitték. Még a semlegesek is. Sőt, sok saját drukker is.
Untig elemezhetnénk, hogy mi volt a hiba. De, hiszen tudjuk! Nem az őszödi beszéd, nem a rendőrség fellépése a vandál randalírozók ellen, s nem is a gazdasági megszorítások. A fő baj az volt, hogy hiányzott a legendás, történelmi baloldali egység, ami ma még annyira sincs meg, mint néhány esztendeje.
Mi a teendője tehát most Gyurcsány Ferencnek? Kristálytisztán, egészen pontosan talán ő maga sem tudja. Nem is tudhatja addig, amíg nem számíthat tömegbázisra. Pedig azt csak az ő személyisége teremtheti meg újra. Igen ám, de ehhez fogékony közeg kell. Mit tegyen? Kiáltsa világgá, hogy:
„Baloldaliak! Ébresztő! Bújjatok elő önkéntes száműzetésetekből! Ne szégyelljétek, hogy nem szavaztatok, vagy voksotokat nem a tieitekre adtátok! Ne bújjatok el, mert elhittétek, hogy a jövő csak most kezdődött el. Talán ilyen rövid idő alatt is rájöttetek, hogy a múlt legsötétebb bugyraiba vezet ez a mostani út. Nektek nincs szégyelleni valótok! Megtévesztett benneteket egy hatalmi mámorban fetrengő elit.”
Tehetné. Azonban minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferencet elhagyták a katonái. Vajon kell-e újra toborozni? Gondoljunk csak bele, hogy amikor Napóleon visszatért Elba szigetéről, mire Marseille-ből Párizsba ért már újra több százezres serege volt. A közkatonák megmaradtak. A tábornokokat leváltotta. Később az áruló tiszteket is. Távol álljon tőlem, hogy Gyurcsányt Napóleonhoz hasonlítsam, akár politikai, vagy ideológiai egyezést véljek felfedezni. Csupán a történés, a vezető mögé felsorakozó nép viselkedése ad okot a párhuzamra.
Mi kell tehát, hogy Gyurcsány ismét „katonái” élére állhasson, hogy a baloldaliságukat soha el nem vesztő több millió ember – mert van annyi Magyarországon! – ismét jó lelkiismerettel felsorakozhasson mögé? Mi kell ahhoz, hogy ők – a baloldali választópolgárok – a magyar nép, s nem a parlamenti patkó kétharmada, ismét azt érezze, hogy övék a haza, s nem néhány szédült hazudozóé? Mi kell ahhoz, ne higgyék azt, hogy az egykor oly erősnek határozottnak hitt exminiszter- és pártelnököt megszelídítették?
Gyurcsány Ferencnek olyan vezérkarra, pártvezetésre lesz szüksége, ahol egyetlen olyan tag sincs, aki újra beindíthatja a dominó-elvet. Ehhez meg kell szabadulnia minden őskövülettől. El kell felejtenie, együttműködnie sem szabad azokkal, akik szét akarják darabolni a baloldalt, hogy egy kicsi húsosfazék, azért nekik is jusson. Olyan új erőket kell felsorakoztatnia maga mögé, hogy ne kelljen állandóan a hátát védenie. Nehéz, szinte lehetetlen? Rengeteg idő kell hozzá? Lehet. Gyurcsány azonban okozott már meglepetéseket, hatalmas iramot diktálva, meglepő döntéseket hozva bizonyos kérdésekben.
Nos, hát itt az idő, mert ő is bizonyára tudja, hogy már tegnap is késő volt.
Akikben pediglen ott szunnyad a baloldaliság legkisebb szikrája, most ne olyan dolgokkal foglalkozzanak, hogy például bíróság elé állítják-e Gyurcsány Ferencet? Gyermeteg, ám rémületesen veszélyes dolog, az biztos. Ám csupán diktatórikus rendszerekben és banánköztársaságok puccsistáinak fejében fordult meg eddig, s vált valóra, hogy egy ország törvényes miniszterelnökét, a parlament demokratikus kontrollja alatt végzett munkájáért elítéljék. Most ez is előfordulhat. Ez csak egy része annak, amiért fel kell sorakozni baloldali érzelmű, vagy józan ítélőképességgel megáldott minden embernek egy olyan eszmeiség ellen, amely hazug, veszélyes, országrontó, irredenta, nacionalista, az önkényuralomra hajazó. Nem csak Orbán Viktor és oligarcha kormánya tehet majd arról, ami minden baljós következtetés és jóslat szerint bekövetkezhet Magyarországon.
Felelősek érte a „fülkeforradalmárok” is. Közöttük, bizonyára, sok baloldali érzelmű – csalódott – emberrel. Felelősek lesznek, ha most nem térnek észhez!
Ami az MSZP jövőjét illeti, nem kell a nevet megváltoztatni. Nem a pártot kell leváltani, hanem azokat az embereket, akik majdnem a történelem süllyesztőjébe taszították.
Ehhez Gyurcsány Ferenc határozottsága, karizmatikus egyénisége kell. Még mielőtt végkép megszelídülne.

meekpublic

A lefitymált nyilatkozat

Nem tűrhetem tovább, hogy minden magyarok jótevőjét, népi kohónk izzítóját, néhány törpe minonorítás gyalázza. A magyarok Istenére, Vitéz Al- és Felcsúti Orbán Viktorra - is felesküszöm, ha eljön az idő!
Zsidónak születtem, de az örökbecsű, lelket, szívet melengető Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat első olvasása után, döntöttem. Felkeresek egy plasztikai sebészt. Nekem is újra lesz, mint minden igazi magyarnak! Mert nem elég magyarnak lenni, annak is kell látszani!

Türhetetlen! Még fel sem ocsúdtam a nagyszerű ötletet hallva, amikor a nemzetellenes kárógók máris a történelem szemétdombjára akarják száműzni a nemes gondolatot, melyből törvény született. A Nemzetii Együttműködés Nyilatkozatát, holmi hordószoklattá devalválva ágálnak az országrontók.
Hát már mindenkiből hiányzik a nemes honfivér?. Gúnyt űznek e korszakos ötlet megteremtőinek hazafias érzületéből?
Én mondom: nem elég! Még nem elég!
A határom túli magyarságnak is joga, hogy részesedjék e nemes gondolatfűzérből a napnak minden percében, ha úgy akarják. Éppen ezért szorgalmazom, hogy gyorsan, sürgősséggel tűzze az Országgyúlés napirendre: Szlovákia, Románia, Ukrajna, Szerbia, a teljes, történelmi - Trianon előtti - elszakított magyar területeken élő honfiaink és honleányaink is olvashassák e nagyszerű gondolatokat. Ennek érdekében a magyar kormány és annak bölcs feje, valamint az ősi magyar nevet viselő köztársasági elnök, kezdjen tárgyalásokat nevezett országképződmények korántsem legitim vezetőivel, hogy a magyarlakta drága földeken, a közintézményekben, állami hivatalokban ugyanúgy, mint az Óhazában - méltó helyen és kivitelben - látható, olvasható légyen népünk viselkedésének szabályait oly bölcsen előíró dokumentum.
Az a dokumentum, amelyhez képest az Aranybulla csupán papíruszrongy,, hogy a jelenlegi kommunista-maradvány-alkotmányról ne is beszéljek. Ám nem kell már sokáig várni. Az alkotmányozás hevülete nem lankad majd!
Hazánk új alaptörvénye értelmében lecsapnak majd a kétkedőkre, a gúnyolókra, mindazokra, akik nem értik a régi magyar nóta tanulságát, miszerint: aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére!
Szerettem volna ezt a néhány sort az ősi magyar rovásírással begépelni, de nincs a klaviatúrán olyan betűkiosztás. Majd ennek érdekében is el kell járnia bölcs vezetőinknek.
Különben is, ahol vagyok sok még a tennivaló. Itt is vannak szabályok, melyeket be kell tartani...különben! Ám azok semmiségek a lánglelkű tanító intelmeihez képest. Lám, én itt egyszerre lépek, mégem kapok rétest. Ma is babfőzelék volt vacsorára.
Most meg a pszichiáter doktor azt mondja, hogy takarodjak a komjútertől!

Tacepaók után Magyar Hírlap félórák?

Néhány hónap és az emberfia megszokja, hogy az állami- és közintézmények falain ott virít a Nemzeti Együttműködés Programja. A szabványosított, vagyis előírt formátumban és tipográfiával készült "igényes" nyomtatványok ezrei hamarosan olyan táblákká silányulnak, mint a "WC jobbra!" táblái. Senki nem figyel majd rájuk. Nem lesz olyan ember, aki nyakát nyújtogatva, soronként böngészi, s mint egy imát mormolva suttogja maga elé a Nagy Vezér által meghatározott kritériumait annak, miként kell a nemzetnek együttműködnie.

Namármost, elsősorban vele kell együttműködni. Vele és totális hatalmat építő pártszövetségével. A csinovnyikok, majd ellenőrzik, hogy nem rojtosodott-e ki a tacepaó széle, mint a gatya korca. Szóval, még néhány hónap, s csak nekik lesz fontos, hogy ott lógnak-e a citátumok. Az egyszeri embernek már megszokott látványok lesznek a mindenütt sorjázó felfüggesztvények.

Namármost. Mi következhet ezután? A pálinkafőzés liberalizálásának fontosságából - mint nemzeti üggyé emelt kérdésből - kiindulva a következő lépés a Szent Korona-tan kifüggesztése lehet, vagy gazdasági-, termelési grafikonok kiakasztatása, melyek mindenki előtt világossá teszik Orbán és a párt eredményeit, miáltal vezérünk igazán megérdemli az imádatot.

Namármost. Az imádott vezért a nap minden órájában és percében látni kell, hogy senki ne feledje minő áldozatokat, erőfeszítéseket tett, hogy szeretett népét kivezesse a sivatagból a Kánanán felé, amint Mózes tette azt egykoron. (Ezt a hasonlatot csak én írom le, mert még a gondolat is eretnek, semhogy a nép-nemzeti vezért, minden magyarok megsegítójét egy Egyiptomból disszidált zsidóhoz mérjem.) Tehát a vezért mindig látni kell, hogy bölcsességének, jóságának ereje el ne hagyjon minket. Emígyen retusált egyenképek (aranyozott kerettel) kerülnek majd az állami- és közintézmények falaira, közvetlenül a többi - pártunk és kormányunk, valamint szeretett vezérünk tetteit méltató - dekoratív propaganda anyagok mellé.

Namármost. Ezekről a képekről Orbán Viktor messzire néz, szúrós, ám jóságos tekintettel, az általa elkezdett jövőbe. Mindenki láthatja, hogy ez a férfiideál egyszerre testesíti meg a felcsúti nép egyszerű gyermekét, a fizikai munkás erejét és egyszerűségét, s napbarnította bőre a parasztságot idézi. Mindannyiunk édesapja ő.

Namármost. A külsőségeken kívül természtesen a belbecset is pallározni muszáj. Ezért rövidesen elrendeltetik majd, hogy a munkahelyken - természtesen a munka elkezdése, vagy befejezése után - Magyar Hírlap félórákat kell tartani. Arra kijelölt pártaktívisták Bayer Zsolt örökbecsű írásait olvassák fel okulásul, s eközben nem felejtkeznek el a gazdaság eredményinek ismertetéséről sem. Minden embernek tudnia kell, hogy azok a Bölcs Vezér és a párt ideológiai irányítása nélkül soha nem közelítenék a határt, a csillagos eget.

Namármost. Mindezek után azt hallhatják majd az emberek, hogy a Műegyetemről bizonyos aktívisták békés tüntetést szerveznek, s végig akarnak vonulni a városon, de a rendőrség miután előbb engedélyezi a felvonulást később megtiltja azt, mert a Műjégpályán - miután a Duna emberemlékezet óta nem fagyott be - aznap koronázási ceremónia zajlik.

A köztársasági elnök diszkrét baja, avagy új D-209-es ügy a láthatáron?

Kövér László tudhat valamit. Olyan intenzitással ácsingózott Schmitt Pál köztársasági elnöksége ellen, hogy még a Nagyvezérnek is ellent mert mondani. Igaz talán ő az egyetlen ilyen a megmaradt egyívásúak közül. A kollégiumi szobatársak közül, az egykori rebellis liberálisok közül. Mert Áder, Kövér köztársasági elnökjelöltje, nemhogy ellent nem mond, semmit sem mond. Ő a hallgatag katona, aki soha semmi fontosat nem mond. Nemhogy ellent. Ha mond valamit, akkor is fél az ember, hogy mondandója közepette Áder nehogy elaludjon. Ám fegyelmezett az bizonyos. Tehát Kövér kellemetlen helyzetbe hozhatta Ádert is jelölésével. Valami azt súgja, hogy nem személyi okai lehetnek az első nyilvánosságra került fideszes torzsalkodásnak. Tehát Kövér valami miatt konok.

Namármost. Miért mert ellentmondani? Egyszerű. Tudhat valamit, amit Orbán is tud, de őt nem érdekli. Vagy érdekli, de azt hiszi az is eltitkolható, letagadható, az infó meghazudtolható, a felelőség áthárítható. Ám Kövér kifinomultabban politizál még akkor is, ha időnként ő volt a Fidesz radikális megmondó embere. Most úgy tűnik nagyon biztos a dolgában, ha nyíltszínen fejtett ki ellenvéleményt Orbán jelöltje ellen. Tehát, itt most nem Áder személye a lényeg.

Namármost. Schmitt Pál vajon miért szálka Kövér szemében? Az nem indok, hogy Schmittnél fajsúlyosabb egyéniséget kíván a köztársasági elnöki méltóság. Áder fajsúlyosságáról jobb nem beszélni.

Namármost. Valami más van itt a háttérben. A lényeg talán ott keresendő, hogy Kövér az előző Fidesz-kormány alatt titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterként - teljesen törvényesen (persze!)- megtudott valami diszkrét dolgot, ami Schmitt Pál pártállami műltjából gyökerezhetett.

Namármost. Mi lehet ez a diszkrét dolog? Találgatni felesleges, de verziókat felállítani nem haszontalan dolog. Az első ilyen, hogy Schmitt Pál válogatott sportolóként, már a hatvanas évektől kezdődően járta a világot. Kiléphetett a legvidámabb barakkból. Sok sportolótársával utazhatott az akkori ellenséges világba, Nyugatra, Keletre, Amerikába, sok olyan helyre, amely a kádárista állambiztonságot érdekelhette. Legalább is olyan szempontból, hogy szocialista élsportolóhoz méltóan viselkednek-e a hazánkat külföldi versenyeken képviselő fiataljaink. Nem környékezik-e meg ellenséges hírszerző szervek galád ügynökei fiainkat, lányainkat a legkülönbözőbb világversenyeken? Az olimpia és a szocializmus eszmeiségét hordozzák-e, s visszafelé nem a csempészárút.

Namármost. Ezen okokból mindig volt a csapattal, a kiutazókkal, talán nem is egy olyan sportoló, akinek feladata az állambiztonsági szervek megbízásából ezek figyelemmel kísérése. A hazaérkezés után pedig ez az ember, szóban, (mert, hogy gyakori ellenvetés az egykori ügynökök részéről, hogy ők bizony nem írtak jelentést), vagy írásban beszámolt a sportolótársak viselkedéséről.

Namármost. Nem állítom, hogy Schmitt Pál az állambiztonságnak jelentett volna sporttársairól. Azt sem mondhatom, hogy Kövér, titkosszolgálati regnálása idején erre vonatkozó bizonyítékokkal találkozhatott. Mi lehet akkor, ami mégis ellentmondásra sarkallhatta Kövért? Talán egy másik információ? Esetleg felvetődhetett, hogy a pártállamban a hetvenes években, egy akkor luxusszállónak mondható intézmény igazgatóhelyettesének milyen biztonsági kritériumoknak kellett megfeleni?

Namármost. Azt tudjuk, hogy az Astoria Hotel abban az időben kedvelt tárgyaló- és szálláshelye volt a nyugati üzletembereknek. A kukkosok, vagyis az állambiztonsági figyelők gyakran dolgoztak a szállóvendégekre. Ezt elősegítendő az Astoriában például volt egy úgynevezett tükrös szeparé, közvetlenül a bejárattól balra, a hotel halljában, ahová kilátott a megfigyelő, de a hallból annak ajtaja tükörnek látszott, s nem sejtették, hogy ül mögötte valaki. A kukkos innen kísérte figyelemmel, mikor távozik, vagy érkezik a megfigyelt személy.Így az operatív audió- és vizuáltechnikát is a lebukás veszélye nélkül telepíthették és alkalmazhatták a szobákban. Ugyanúgy ahogyan más hasonló szállodákban is, amelyekben a szigorúan titkos állományú BM-tisztek, általában a szálloda igazgató helyettesei voltak. Talán az Adstoriában is?

Namármost. Ezek alapján nem állítható, hogy Schmitt Pál állambiztonsági SZT-tiszt lett volna. Ám az igen, hogy az Astoriában zajló állambiztonsági elhárító tevékenységekról, talán, ha nem is hivatalból, de tudhatott.

Namármost. Ezek nüanszok Schmitt Pál pártállami előéletével kapcsolatosan, s nem merítik ki az alapos gyanú fogalmát a tekintetben, hogy a megválasztott köztársasági elnöknek lett volna bármilyen kapcsolata a kádárista állambiztonsággal. Ám, ahogy mondani szokták: gyanús, nagyon gyanús. Talán erről vannak információi az egykori titokminiszter, Kövér Lászlónak?

Namármost. Akkor ez, lehet, hogy a megválasztott köztársasági elnök diszkrét baja, s Kövér ágálása Schmitt ellen pedig egy új D-209-es típusú botrány előszele?

Namármost, majd meglátjuk.