Paprikás hangulatú blogokat ír manapság Gyurcsány Ferenc. Kimerülhet-e ebben politikai munkássága? Biztos, hogy nem. Partvonalra szorították-e, elsősorban, politikai ellenségei, s pártbeli ellenfelei? Biztos, hogy igen. Van-e onnan visszatérés? Egyáltalán vissza akar-e térni? Baloldalizmus és gyurcsányizmus. Létező fogalmak? Milyen a kapcsolatuk a választókkal?
NAMÁRMOST
A mai baloldal olyan képlékeny és ellentmondásos, annyi erkölcsi hullát termelt ki az önérdek húsz esztendő alatt, hogy kétes dicsőség az élükre állni. Különben is, Gyurcsányt nem olyan anyagból gyúrták, hogy válogatás nélkül maga mögé enged bárkit. Megtanulhatta a leckét. Bízott a mögötte felsorakozókban. Csakhogy a politikában is érvényes a dominó elv. Eldől egy, s dönti a többit. Hát, ha még több dől! Akkor mennyien kerülnek a padlóra? Valamennyien. Utoljára dőlt az első. A Gyurcsány. Ne legyenek illúzióink. Amikor ő is eldőlt, már nem maradt állva senki.
A padlóra került az egész kormányzó politikai elit, a pártvezetés, alsó és felső szinten egyaránt. Úgy, fekve, alulnézetből fel-felnyúlva még próbálták folytatni a játékot. Támogatva egymást, nem figyelve, ki mennyire lett sáros a földre kerülve, s mennyire volt az annak előtte. Voltak jó szándékú próbálkozások. A szakértői kormány emberei – bár nem MSZP-s alakulat, de baloldali mindegyikük – állva maradtak annak előtte, amikor a sor dőlni kezdett. Utána, pedig csodálatos módon, mintha betonba ágyazódtak volna. Stabilak voltak, és stabilitás hagytak maguk után. Úgy tettek, mint az igazi, nagy sportemberek. Már régen köröket vertek rájuk az ellenfelek. Megtehették volna, hogy leállnak, s nem futnak be a célba. Ám ők, egyéni csúcsot javítottak. A dobogó legfelső foka, pedig azoknak jutott, akik könyökölve, kijelölt pályákat elhagyva, tumultózus jelenetek után, szabálytalanul versenyezve, de elsőnek szakították át a célszalagot. A verseny közben, pedig egyfolytában mutogattak a nézőknek, hogy a másik faultol, könyököl, tipor, lökdösődik. Addig színészkedtek, amíg a szurkolók el is hitték. Még a semlegesek is. Sőt, sok saját drukker is.
Untig elemezhetnénk, hogy mi volt a hiba. De, hiszen tudjuk! Nem az őszödi beszéd, nem a rendőrség fellépése a vandál randalírozók ellen, s nem is a gazdasági megszorítások. A fő baj az volt, hogy hiányzott a legendás, történelmi baloldali egység, ami ma még annyira sincs meg, mint néhány esztendeje.
Mi a teendője tehát most Gyurcsány Ferencnek? Kristálytisztán, egészen pontosan talán ő maga sem tudja. Nem is tudhatja addig, amíg nem számíthat tömegbázisra. Pedig azt csak az ő személyisége teremtheti meg újra. Igen ám, de ehhez fogékony közeg kell. Mit tegyen? Kiáltsa világgá, hogy:
„Baloldaliak! Ébresztő! Bújjatok elő önkéntes száműzetésetekből! Ne szégyelljétek, hogy nem szavaztatok, vagy voksotokat nem a tieitekre adtátok! Ne bújjatok el, mert elhittétek, hogy a jövő csak most kezdődött el. Talán ilyen rövid idő alatt is rájöttetek, hogy a múlt legsötétebb bugyraiba vezet ez a mostani út. Nektek nincs szégyelleni valótok! Megtévesztett benneteket egy hatalmi mámorban fetrengő elit.”
Tehetné. Azonban minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferencet elhagyták a katonái. Vajon kell-e újra toborozni? Gondoljunk csak bele, hogy amikor Napóleon visszatért Elba szigetéről, mire Marseille-ből Párizsba ért már újra több százezres serege volt. A közkatonák megmaradtak. A tábornokokat leváltotta. Később az áruló tiszteket is. Távol álljon tőlem, hogy Gyurcsányt Napóleonhoz hasonlítsam, akár politikai, vagy ideológiai egyezést véljek felfedezni. Csupán a történés, a vezető mögé felsorakozó nép viselkedése ad okot a párhuzamra.
Mi kell tehát, hogy Gyurcsány ismét „katonái” élére állhasson, hogy a baloldaliságukat soha el nem vesztő több millió ember – mert van annyi Magyarországon! – ismét jó lelkiismerettel felsorakozhasson mögé? Mi kell ahhoz, hogy ők – a baloldali választópolgárok – a magyar nép, s nem a parlamenti patkó kétharmada, ismét azt érezze, hogy övék a haza, s nem néhány szédült hazudozóé? Mi kell ahhoz, ne higgyék azt, hogy az egykor oly erősnek határozottnak hitt exminiszter- és pártelnököt megszelídítették?
Gyurcsány Ferencnek olyan vezérkarra, pártvezetésre lesz szüksége, ahol egyetlen olyan tag sincs, aki újra beindíthatja a dominó-elvet. Ehhez meg kell szabadulnia minden őskövülettől. El kell felejtenie, együttműködnie sem szabad azokkal, akik szét akarják darabolni a baloldalt, hogy egy kicsi húsosfazék, azért nekik is jusson. Olyan új erőket kell felsorakoztatnia maga mögé, hogy ne kelljen állandóan a hátát védenie. Nehéz, szinte lehetetlen? Rengeteg idő kell hozzá? Lehet. Gyurcsány azonban okozott már meglepetéseket, hatalmas iramot diktálva, meglepő döntéseket hozva bizonyos kérdésekben.
Nos, hát itt az idő, mert ő is bizonyára tudja, hogy már tegnap is késő volt.
Akikben pediglen ott szunnyad a baloldaliság legkisebb szikrája, most ne olyan dolgokkal foglalkozzanak, hogy például bíróság elé állítják-e Gyurcsány Ferencet? Gyermeteg, ám rémületesen veszélyes dolog, az biztos. Ám csupán diktatórikus rendszerekben és banánköztársaságok puccsistáinak fejében fordult meg eddig, s vált valóra, hogy egy ország törvényes miniszterelnökét, a parlament demokratikus kontrollja alatt végzett munkájáért elítéljék. Most ez is előfordulhat. Ez csak egy része annak, amiért fel kell sorakozni baloldali érzelmű, vagy józan ítélőképességgel megáldott minden embernek egy olyan eszmeiség ellen, amely hazug, veszélyes, országrontó, irredenta, nacionalista, az önkényuralomra hajazó. Nem csak Orbán Viktor és oligarcha kormánya tehet majd arról, ami minden baljós következtetés és jóslat szerint bekövetkezhet Magyarországon.
Felelősek érte a „fülkeforradalmárok” is. Közöttük, bizonyára, sok baloldali érzelmű – csalódott – emberrel. Felelősek lesznek, ha most nem térnek észhez!
Ami az MSZP jövőjét illeti, nem kell a nevet megváltoztatni. Nem a pártot kell leváltani, hanem azokat az embereket, akik majdnem a történelem süllyesztőjébe taszították.
Ehhez Gyurcsány Ferenc határozottsága, karizmatikus egyénisége kell. Még mielőtt végkép megszelídülne.
meekpublic
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése